Egyik meleg srác élete sem könnyű. A folyamatos társadalmi elnyomás, valamint a folytonos takargatási kényszer hátráltat minket abban, hogy egészséges párkapcsolatokat alakítsunk ki. Mihelyt elérünk arra a szintre, hogy kezdjünk valamit a szingliséggel, rögtön jön a gondolat; "Mi lesz, ha anyám megtudja? "

Ezen nehéz átesni. Hidd el nekem, átéltem. Valami borzalmasan ijesztőnek gondoljuk, ám lássuk be, a végeredmény valami fantasztikus, amennyiben az pozitív végkimenetelű (általában az).

Én egy igen érdekes állapotban estem át ezen az élményen. Már több mint egy hónapja volt barátom, amikor lelkileg legyengültem, s ez már az egészségemre is kihatott. Édesanyám (az örökké szerető és féltő angyal) teával és kekszel kínált, mikor épp egy gyengébb pillanatomban az ágyamban talált. Természetesen nem volt visszaút, nekivágtam az ismeretlennek. Pár hosszú perc beszélgetést követően kinyögtem a dolgot egy kis segítséggel. 

Mondanom sem kell, a világ megnyílt előttem.   A szüleim szerették a párom, de ez működött köztem és az ő szülei között is. Minden happy volt. Persze aztán telt az idő, a szerelmem teljes tetőfokán volt, annak ellenében, hogy a kapcsolatunk leépülni látszott. Másfél évet húztunk le egymás mellett jóban-rosszban. Az egésznek egy sor veszekedés, bajlódás és egy megcsalás vetett véget. (az utóbbi nem az én részemről). 

Hát így maradtam egyedül, s váltam el az akkor már vőlegényemnek nevezett alaktól. Nyilván hosszú szenvedés, pár önpusztító próbálkozás és egy csomó idő, de el tudtam fogadni.

Hülye voltam. Borzalmasan hülye. Többször is újrakezdtem vele. Mondjuk úgy, próbáltam felébreszteni a döglött kutyát. Naná, hogy mindhiába. Pár rakat sírás és fájdalom árán óvakodni kezdtem a tűztől. 

A lelkem kemény lett, csapongtam. Én, mint érzéketlen tuskó......sosem hittem volna. Ittam, elszívtam pár szál cigarettát, pasiztam.... (Holott ezek egyike sem volt jellemző rám azelőtt.) 

Mit is mondjak? Nekem 814 (nevezzük így az exem) volt a mindenem. Elveszítettem az egyetlen kincsem. S tudtam, hatalmas terveim vannak a jövőre nézve. Óriási ambíciók, mégis lépéseket kezdtem tenni feléjük, habár a hűtlenség után az elveimnek is ellenszegültem. Számomra 814 volt az első. Mint kapcsolatban, mint pedig az ágyban. Nemsoká azt mondhattam el magamról, hogy 5 embernél tartok, de ez csak a kezdet.

Tomboltam. Nem csak belül, kívül is. Lázadást indítottam magam ellen. Hihetetlen, de így volt.

Majd augusztus végén végre valami ismeretlen eredetű csoda folytán ez abbamaradt. Örültem neki. Nem akartam holmi olcsó, piás ringyó lenni. Ez NEM én vagyok! 

Így esett hát, hogy visszatértem a nyugodt, megszokott életbe, ismét a monogámia vezérel, semmi kaland. A jegyeim is jobbak, mint valaha. 18 vagyok, enyém az élet. Mégis vágyom valakire, aki megért, szeret, törődik velem és intelligenciája tud lenyűgözni, valamint elfogadja, hogy férfias megjelenésem és kiállásom ellenére néha, a négy fal között kiborulok, akár egy feleség. (smile hangulatjel) 

Remélem tetszett ez az apró bejegyzés. 

Köszönöm, ha elolvastad!

Megosztás a facebookon